galamb

Ma megint találkoztam egy fél galambbal.. Én nem értem miért botlok én mindig ezekbe a tetemekbe. Szinte minden második nap szembe- hát hogy is..-fekszik velem egy tragikus körülmények közt felravatalozott(vagy inkább -zatlan) szárnyas. De ezennel mindenki más megnyugodhat, mert állítom, hogy ezek csak engem követnek ilyen kitartóan..
Aztán, szörnyűség és tragédia követte ma a fél galamb torát: valaki (egy olyan igazán gonosz) leszedte a kapucsengőm mellé ragasztott abszolút jóindulatú katica-matricámat. Hát milyen ember az ilyen de komolyan? Én majdnem elsírtam magam.. És elképzeltem, ahogy letépték, az én kedves Kati barátomat a nevem mellől majd csúnyán kacagtak-hahotáztak az eltávolításon. Undorító!
És ezennel sikerült kiábrándulnom a mai napból is, mindenki gonosz..

(Erről jut eszembe: Múltkor rossz felé akartam lemenni a mozgólépcsőn, erre rám szólt egy kedves-nek-egyáltalán nem mondható ellenőr nő, hogy "Az a felfelé!"..Erre kedvesen elkezdtem kiröhögni magam és közben az őrnőre néztem, aki meg úgy nézett vissza rám mintha épp azt jelentettem volna be, hogy kivégeztem az egész családját és most a húslevesemet főzöm belőlük !gazdagon!.. Néha úgy érzem, hogy tényleg szinte mindenki meg van keseredve ebben az országban)