április

Rettentő idegesítő ám, hogy szinte soha nincs olyan, hogy én akkor most de írnék.. Most sincs, csak a színeket akartam megváltoztatni, mert az leköt.. Felsorolom mik töltik ki az időmet mostanában: 1. főzés (sütni azóta nem szeretek, mióta rájöttem, hogy Stáhl Juditnak varázsereje van, nekem meg nincs.) 2. a Big bang theory, mert az nagyon vicces!! (Nagyon!!) 3. szeretek a dm-ben vásárolni és számolgatni, hogy a lila nőcis kártyán, - amin tévedésből TonelCi Berta vagyok - hány pontom van.. 4. Rettegek a 25. szülinapomtól!!!!! 5. Ismét rászoktam a Szex és New York-ra, szerintem évente/2évente szükség van egy ilyen periódusra!! 6. Olyan vagyok, hogy kölest szoktam enni. 7. Szeretnék külföldölni!!!!! 8. ühü, na több nem jut eszembe.. Ugye, hogy milyen érdekes lány vagyok??!! Na szerintem is.. Hát akkor bigbengelek egyet!!

hehe..nem

Na szóval hány napja is lehetek itthon Budapesten? Fogalmam sincs, de a lényeg, hogy ezt nem lehet kibírni..
1. Sose lesz vége a télnek, ez már szinte biztos..
2. Majdnem minden ismeretlen (és esetenként ismerős) ember gonosz Budapesten..És mérgesek..egyfolytában..mindenkire..mindenért!!
3. Most már az is egészen biztos, hogy a Károli egy véget nem érő gimnázium házi feladatokkal, felelésekkel és kellemes alázásokkal!
4. Bezárt a metro, szerintem pusztán azért, mert még ő is utál..
5. Elárulom, hogy a világon minden hizlal!!
6. Sosincs elég pénzem arra, hogy ruhák formájában megvásároljam a boldogságomat..

vér*adás-vétel*

Amiről szeretnék most írni az a 2. kerületi vérvétel-adási őrület, amibe volt szerencsém(?) belecsöppenni a múlt héten.. Szóval az úgy volt, hogy a már 6 hete tartó csuklóhendikepségemből kifolyólag véradásra kényszerültem.. Anyukám azt mondta, mindenképp kedden menjek és én meg mondhattam bármit - kedden mentem hát. Anyukám azt is mondta (emlékszem, hogy ezt mondta!!)"kislányom 7-től van vérvétel!"m Én hittem neki, sőt önszorgalomból odamentem 6:50-re. Nos úgy egészen pontosan 6 óra 51-kor láttam meg a "negyed nyolckor nyitunk" táblát.. A 25 perces kényszeres szocializálódáson - tehát a sorban, ami volt, igen, kint az utcán - volt szerencsém megismerni a következőket: a lány elöl aki fél hétre emlékezett, a néni mögöttem akinek majd úgyse találják a vénáját("majd meglátod aranyos, nem találják ezek.."), 4-5db "ugye hogy megváltoztatták a nyitvatartás idejét?!" arckifejezéssel felháborodott néni szatyorral és a srácok előttem akik már húznának a p****ba érted? Na velük, igen, ők voltak 25 perc erejéig a legjobb cimbijeim. Mindent együtt csináltunk: együtt fáztunk, együtt utáltuk az sztk-t és bizony még ez is belefért, együtt ért bennünket a napfelkelte. Negyed nyolckor azonban végetért a 25 percre szóló mély barátság és hirtelen egymás ellenségei lettünk.. Én már a sorban is azon gondolkodtam, hogy ha nincs sorszám vajon érkezési sorrend van? És ha érkezési sorrend van, vajon a kedvesnek tűnő véna néni emlékszik-e majd az előbbrejutásiharc közepette, hogy én milyen együttérzően fel voltam háborodva amiért szinte soha nem találják a néni vénáját.. És akkor hopp, beengedtek és hirtelen már jobbnak tűnt a kint ácsorgás opciója is.. Én ilyet még egészen komolyan nem láttam. A látvány ijesztő volt, a cél nevetséges. Én valahogy előre kerültem, de a labor felé történő !futás! alatt egy fél másodpercre letekintettem lépcső aljára: 70 éves emberek szatyrokkal verekedtek, izületi gyulladásaikat hátrahagyva !lökték! egymást lefelé a lépcsőn.. Komolyan mondom, már arra gondoltam itt valamit osztogatnak csak én nem tudok róla.. De nem osztogattak csak vettek - vért-vizeletet.. Hát ezt láttam én múlt kedden.

kifli..k

Elmondom mit tettem ma..

MATCH, kiflik - Vegyek-e kiflit ugye? Veszek kiflit - megfogom a kiflit - már nem is akarom azt a kiflit - végül is csomóan visszateszik.. A kiflit visszateszem - lehetnék csupán ennyire bunkó, de - és hangsúlyozom, hogy nem direkt - nem ennyire voltam az, hanem kicsit jobban.. Hirtelen történt, hát..szóval..jó, hát letüsszentettem vagy 10 kiflit, miközben épp visszatettem azt amelyiket már összefogdostam..Na.. Igen.. Nem vagyok ABC etikett betartó - gondoltam és egész komolyan elszégyelltem magam.. De aztán eszembe jutott az a mondás, hogy "Isten nem ver bottal!", amiben én mindig látok rációt.. És akkor megértettem.. Bizony sok mindenki esélyes az összetüsszögött kiflikre.. Gondolok itt például tetőtől taplig rosszindulatú matek-fizika szakos tanárokra, akik ma minden előjel/figyelmeztetés nélkül röpdolgozatot írattak szegény kis pénteki agyú gyerekekkel, pusztán azért, 'mert megtehetik'..(Úgy érzem, hogy "például" az én összes gimnáziumi matek tanárom potenciális kifli fogyasztó lehet..)
Továbbá versenyben vannak még azok a BKV ellenőrök, akik a metrónál állnak és kizárólag azokkal a lógó nyelvű kisdiákokkal íratják be a diákigazolvány számot, akik láthatóan sietnek.. Nos, ezúton nekik is jó étvágyat kívánok!!
Aztán esélyes pályázók még a tanulmányi osztályon dolgozók, főként azok, akik kizárólag a mutatóujjuk (esetenként egész kézfejük) mozgatásának segítségével hajlandóak az emberrel  kommunikálni ( erre, arra, menj ki, NEM, nem érdekelsz!!! - ilyenesmik kifejezésére használják azt a kezet..azt, amelyikkel majd a kifliért nyúlnak)..
Ne hagyjuk ki a szórásból azokat a a tanulmányi osztályon dolgozókat sem, akiknek a kedvenc és egyetlen mondatuk így hangzik:
"Olvassa el a tvsz-ben!!"

Nos igen, tehát ezúton szeretnék mindezen embereknek kellemes kiflivacsorát kívánni!

nyafi

Annyira rossz, úgy szeretnék sokat, érdekeset meg vicceset írni, de valahogy semmi sem történik, ami ezeknek a kritériumoknak megfelelne..
Mert írhatnék minden nap arról, hogy épp ki üvöltözött velem és épp hol estem el, ilyesmi, na de erre meg ki kíváncsi.. (Mostanában az anyám csizmáját tágítom, ami rá kicsi de rám még így is nagy és sose tudom bemérni, hogy egy ekkora csizma hogy kerülhetne geometriai korrektséggel (=egyensúlymegőrzően) az egyetem lépcsőire így mindig leesek megcsúszom..meg megint leesek-róluk-rajtuk és egyáltalán át és keresztül mindenen..Aztán kiröhögöm magam, hogy úgy tűnjön mintha ez ritka - s ezáltal számomra rendkívül vicces - eset lenne. - Hát körülbelül ennyi izgalomról tudnék napi rendszerességgel beszámolni..)

Amúgy amit még mostanában magamról elmondhatok az az, hogy általában és leginkább állandóan álmos vagyok.. Ez az új tulajdonságom, "Tudod az az a szőke hajú lány, aki régen vicces volt most meg álmos.."
De legalább a kisbarátom vicces..Tegnap például örök nyugalomba helyezte a fogkeféinket.. Berakta őket egy dobozba, elköszöntünk tőlük, aztán elsüllyedtek a fogkefe temetőben (=fürdőszobai szemetes).. Ilyesmik vannak..
(Ha egymagam lennék itt folytonosan, kicsit félnék, hogy egyszer majd  becsönget hozzám egy csapat medve és kellemesen megreggeliznek belőlem, én meg csak annyit mondok majd "srácok van majonéz a hűtőben, ne szégyellősködjetek"..)

**watch the collection**

És akkor az emlegetett táska és kis barátai:

(collection->Temi->watch the collection)

http://www.braccialini.it/index_en.html

külfüld-külföld, ó de külföldi

Azért csak kiismert a családom, na..
A következő sms-t kaptam ma kedves nevelőapukámtól, aki épp egy KüLfÖlDi kongresszuson kongresszál rettentően külföldi emberekkel(ezek olyan külföldiek ám, hogy nem tudnak magyarul..egyáltalán)
*és egyben szeretném bejelenteni az elmúlt időszak nyertes szöveges üzenetét*   Csuhajja ! ! !


"2 újabb holland kapcsolat..meg egy dán..Apropó nem akarsz dánul megtanulni?Marha jó fejek! Láttam egy neked való táskát egy nőnél. Az egész egy mesebeli házikó volt, a piros tetővel lehetett lezárni."

Természetesen az ügyet nem hagyhattam annyiban, ügynökömet tüstént ráállítottam a háztáskára, azt javasoltam neki egész pontosan, hogy "Fogd a házat és fuss!".. Nem maradtam válasz nélkül:


"Későn szóltál, a csaj már elment..Egyébként is egy nigériai díjbirkózóval volt .. Te, ezek a dánok automatizált üstöket gyártanak. Szerintem ez téged érdekel.."

Na, ilyenek történnek KÜLFÖLDÖN..

lá-lá-lálálálááá

7-8-9..

Mióta minden nap 6-kor kell kelnem (a kárrierem miatt ugye) lett egy új örömforrásom. Ha ugyanis valamiért egyik reggel nem kell gyerekelnem vagy mondjuk úgy esik az eset, hogy hétvége van, végtelen boldogság övezi a 6-nál tovább alhatás (hű ez egy érdekes szó ötlet) élményét. Bár mint azt sokan tudják rólam, nálam a f9-ig alvás már óriási diadalt jelent, azért a 6-os kelések még az én esetemben sem mosolygyanúsak.
Olyasmi ez, mint amikor kint vagy külföldön egy évig és hazajössz pár napra a koszos kis szülővárosodba és boldoggá tesz az utcai mocsok és az emberek pesszimizmusa, mert már oly rég nem találkoztál ilyesmivel.. Aztán egyszer csak hazaköltözöl végleg és rájössz, hogy mindez csupán pár napig képes ironikus-vicces lenni..

felháborító hideg

Amiről akarok írni most az a felháborító hideg! Csak annyit kérdeznék: Párdonn? MI ez?? Mit tetszik?? Októberben..
Mert szerintem, ha már ilyen van, megesik - de mondjuk inkább ne essen meg, kezdjük ott - akkor legyen már karácsony vagy valami. De nemvan.. se karácsony se gyertyafény se semmi.. Én azért nem adom fel, minden nap legalább 2x meghallgatom Frank Sinatra-tól a kriszmösz című számot, hátha megszán engem a szeretet ünnepe, és csupa kedvességből megjelenik nekem okrtóberben és addig nem mozdul amíg már megint szimplaharsinyás idő nem lesz..

A hideg elleni védekező fegyvertáramba idén új elem kerül: túró torta sütés.. Sütnék persze mást is, de csak ezt tudom elkészíteni szemmértékes módszerrel (konyhai hasznos-aprócska mérleggel ugyanis még nem rendelkezem)..

Na sütök is egyet gyorsan, lassan úgy megy már mint a fogmosás..

galamb

Ma megint találkoztam egy fél galambbal.. Én nem értem miért botlok én mindig ezekbe a tetemekbe. Szinte minden második nap szembe- hát hogy is..-fekszik velem egy tragikus körülmények közt felravatalozott(vagy inkább -zatlan) szárnyas. De ezennel mindenki más megnyugodhat, mert állítom, hogy ezek csak engem követnek ilyen kitartóan..
Aztán, szörnyűség és tragédia követte ma a fél galamb torát: valaki (egy olyan igazán gonosz) leszedte a kapucsengőm mellé ragasztott abszolút jóindulatú katica-matricámat. Hát milyen ember az ilyen de komolyan? Én majdnem elsírtam magam.. És elképzeltem, ahogy letépték, az én kedves Kati barátomat a nevem mellől majd csúnyán kacagtak-hahotáztak az eltávolításon. Undorító!
És ezennel sikerült kiábrándulnom a mai napból is, mindenki gonosz..

(Erről jut eszembe: Múltkor rossz felé akartam lemenni a mozgólépcsőn, erre rám szólt egy kedves-nek-egyáltalán nem mondható ellenőr nő, hogy "Az a felfelé!"..Erre kedvesen elkezdtem kiröhögni magam és közben az őrnőre néztem, aki meg úgy nézett vissza rám mintha épp azt jelentettem volna be, hogy kivégeztem az egész családját és most a húslevesemet főzöm belőlük !gazdagon!.. Néha úgy érzem, hogy tényleg szinte mindenki meg van keseredve ebben az országban)

tévé..

Mostanában olyan vagyok, hogy tévét nézek, hát érdekes.. Mióta vannak ezek családanyamodell monológok? Meg miért? A előbb egy topmodell nagymama otthonkában (háta mögött egy szerintem amúgy számára ismeretlen gyermekkel) közölte velem, hogy hogyan étkezzek egészségesen. Abszolút referátum jellegű volt a dolog: definíció - felsorolás - pro, kontra - szakzsargon.. Rémisztő volt!! Mellesleg a kislány mögötte egy pirítóval játszadozott, hát nem tudom.. Jut eszembe áramos nő is van ebből a szériából.. Ő olyan, hogy szigorúan artikulálva és természetesen rendkívül kimérten előadja, hogy *KapCsoLjunk Le* nagyjából mindent!!  Az a baj, hogy nyilván mondanak ők okosakat (is), de annyira természetellenesen artikulálnak, hogy képtelen vagyok másra figyelni..
Jajj, és ne felejtsük ki a felnőtt Julcsit, aki bájosan csicsereg a méhnyakrákról egy pohár kávé mellett.. Merrt olyan is van ám!!
Na tessék csak beszélni kell ezekről és máris megjelennek - most meg az ivóvízről beszél egy pasi, én komolyan ott tartok, hogy inkább elkezdek tanulni..

más- más..lakás

A baj az, hogy míg a távoli KÜLFÖLD-ön ezt meg azt találtam a mákban-tegnapokban, addig az itthoni hétköznapok leginkább emezeket és amazokat tartalmaznak, így nem folytathatom ott-ahol.. Most megint átgondoltam, de nem, határozottan mások ezek a tegnapok és mák, nincs más hátra:
Viszlát kedves "Ezt találtam a mában"

Viszont mák most is vannak, tegnapokból meg még annál is több (néha felháborítóan sok), így írni is lehet róluk..
Például olyanokat, hogy érdekes dolog a saját lakás..
A saját lakás ugyanis beszélget az emberrel, tanítgatja erre-arra. Eszköze a látványkommunikáció.
Vegyük csak példának a vízkövet  - mint lakásunk szemléltető eszközét - a megjelenítéstől a cselekvésre való felszólításig:
Tehát Vízkő -> Van, létezik!! -> Igen kisanyám, jól látod, ez az!! -> Old meg! -> Nem, magától nem tűnik el! (haha, hát nem!!) -> Gondolkodj!!Jajj, nehéz veled.. -> Na?Semmi? -> Nahh végre..Igen, talált, vízkőoldó kell ide nagyokos! -> Hát bizony, hogy olyanod nincs kislány!Na hess és szerezz egyet!!!!. (Hasonló folyamatábrával szemléltetni lehet még például "a porcicától a porszívó áram alá helyezéséig" című szintén látvány által vezérelt cselekvésegyüttest).
Lakásunk látványkommunikációja egészen hatásos..lehet..ám sajnos leginkább ignorálható.. Befolyásoló tényezők lehetnek: kedv, pénz, kedv, idő, kedv.. Na de nem ragozom.

Tegnap vettem elemet a donáld kacsás faliórámba! Rettentő büszke vagyok rá, ezért is írom le. Hihetetlen dolog az óra, teljesen máshogy érzem magam mióta együtt élünk mi ketten.. Ő mutatja nekem az időt és az idő látványa bizony nagyon hasznos dolog - ez derült ki. Ha valaki megkérdezné: "Na és mi van a lakásodban?", nem azt válaszolnám, hogy ó van ám mosógépem meg mikróm meg..Hanem, hogy "Képzeld van egy órám..A SZOBÁBAN! És amúgy akkkkármikor megnézhetem..Bizony! Ha kedvem tartja csak úgy ránézek (a szoba bármely sarkából) és máris tudom a pontos időt!! Na erre varrj gombot!"